Tanmenet: 4 személy által aláírva, hivatalosan lepecsételve - kész Diploma: igazolás a kiadó iskola nevéről és idejéről (aláírás, pecsét) - kész
Mike-nak elküldtem az összes doksit; izgatottan várom a választ! Remélem hamarosan megkötjük végre a szerződést, és a fa alá tehetjük az elindított szakmahonosításomat!
Tanmenet (3rd)… Valószínűleg ez lesz a következő blog bejegyzésünk címe, melyet az én férjem (jaj, de jó ezt írni róla) fog nemsokára írni, ahogyan ismerem… :)
Mai napon ugyanis újra voltunk a Miki fősuliján intézni a papírokat, amivel végre talán elindíthatjuk a szakmahonosítást, de ennek részletezését meghagyom Mikimnek :). Annyit azért előjáróban talán mégis elmondhatok, hogy a mai napunk sem volt ott egyszerű, de különösképpen nem volt rövid. Ennek ellenére eredményes. Úgy látszik ez a hónap, a karácsony hónapja többünk számára tartogat pozitív meglepetéseket. Mire gondolok? Pl. azon kívül, hogy a suliban a türelmünket igénybevevő hosszú nap sikerrel zárult, azon kívül örömmel olvastuk András blogján is az „Igen!Igen!Igen!” c. bejegyzését! Eniéknek is olyan híreket suttogtak a madarak, hogy lassan ahhoz a csoporthoz is elérkeznek a bevándorlásnál az ügyintézők, amelyikben ők vannak! De jó lenne, nagyon szorítunk! :) Szóval azt reméljük, hogy így december hónapban, ezen a szép havas, fehér karácsonyos időszakban, minden kedves sorstársnak, akiket megismertünk, megkedveltünk, csempész a Jézuska egy kis előrejutást a tervben, egy csepp reményt, egy csepp boldogságot a fa alá!
Ezúton szeretnék minden olvasónknak, Ausztráliába vágyónak és már Ausztráliában lévő barátnak és ismerősnek Nagyon Boldog, Meghitt, Szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket kívánni!
U. I. Bár már borzasztóan várjuk azt, hogy kijuthassunk Ausztráliába, azért azt meg kell vallani, hogy most gyönyörű a tél és gyönyörű Karácsonynak nézünk elébe itt Magyarországon. Hihetetlenül fagyos, hideg napok vannak mögöttünk, de a táj most egyszerűen lenyűgöző! :)
A hétvégén történt egy olyan dolog amin nagyon kiakadtam és rosszul esett. Beszéltem egy ismerősömmel, aki nemrégen utazott ki Ausztráliába. Sajnos a beszélgetés nem sikerült valami túl jól. :-( Mondhatni összevesztünk.
Azt mondta kioktató és okoskodó vagyok.
Tudni kell, hogy anno mielőtt elindult volna, megbeszéltük hogy a frissen megtudott/kapott/szerzett/tapasztalt információkról tájékoztatjuk a másikat. Miután én belevetettem magam a témába és tényleg rengeteg hasznosnak/haszontalannak tűnő infót megtudtam, egy-egy beszélgetésünk során folyamatosan tájékoztattam ezekről. Tettem ezt gondolván majd örül neki, mert ő konkrétan nem nézett utána semminek, csak úgy ment bele a vakvilágba. Szerencséje volt mert volt aki egyengesse az útját, és mindent a feneke alá toltak (vízumot, állást, autót, szállást ... ) de ez ugye egy olyan függés amit megfontolt, gondoskodó, felelőségteljes, 3 gyerekes családfő nem vállal fel hosszútávon. (Pontosabban felvállalja, de veszi a fáradtságot hogy ő is tájékozódjon, arra az esetre ha az a ki felkarolta kilép a játékból.) Amilyen könnyen jönnek ezek a dolgok, ugyanolyan könnyen vissza is vehetik.
Beszélgetésünk alatt sokszor emlegette hogy ő az egyenes utat járja, mindent legálisan akar csinálni, másként nem is lehet. Jelenleg mégis túrista vízummal van kint és feketén dolgozik (a pártfogójánál). Nemsokára hazajön, hogy a családot is magával vigye. Mondtam neki hogy kell majd szakmahonosítás, meg nyelvtudás. Legyintett, neki mindent intéznek, nem érdekli. Mondtam hogy kell majd szállás, a gyerekeknek iskola, a párjának nyelvsuli. Nem számít, majd megoldja, mert ő faszagyerek. Aztán közölte hogy elege van az itthoni tudálékos okoskodó magyarokból (nem volt nehéz a fentiek után magamra venni a dolgot) akiknek fingjuk sincs hogy mi a helyzet odakint és itthonról ugatnak, kárálnak hogy mit lehet és mit nem. Ki kell menni, és akkor úgyis minden más lesz. (Hozzáteszem ő a nagy élettapasztalatát a kint töltött kb. 2 hónap alatt szerezte.) Miután nem mondta ki egyértelműen hogy rólam beszél ezért rákérdeztem és akkor egyértelműen közölte hogy igen, rám értette. Hogy miért? Mert elmondtam neki milyen legális lehetőségek vannak a kijutásra és felhívtam a figyelmét az általam ismert lehetséges buktatókra.
Mikor szóba hoztam a szakmahonosítást, mondta, hogy neki nem kell hiszen lesz állása. Konkrét cég fogadja, szponzorálja, intézi a dolgokat. Ráadásul mivel az "Ausztrálok nem ellenőriznek semmit", ezért ha kell, ő magának itthon bármit leigazol. (Ahogy korábban említette, mindenben az egyenes, korrekt út, ugye.)
Nagy mellénnyel elmondta hogy fogja a magyar jogsit átváltani angolra. 3 napra kimegy Londonba és megvan. Mikor jeleztem hogy Machesterben élő barátaink 3 hetet vártak a jogsijukra, ismét én voltam a kerékkötő, hogy ilyen negatívan állok hozzá, és kioktatom. (Persze az, hogy az angol hivatalnak 3 hét áll a rendelkezésére, hogy a jogsit kiküldje, az nem számít. Majd ő megoldja 3 nap alatt.) Mindenesetre végighallgattam ahogy sörözés közben osztotta az észt, nekem, az itthonról ugató kis alacsonyrendű, tapasztalatlan féregnek, majd közöltem hogy ezt a jogsi dolgot már akkor tudtam amikor ő felszállt a gépre. (Ez akkor el is mondtam a feleségének, de már elfelejtették.)
Huh, még jó sokat tudnék írni, de inkább nem teszem. Karácsony előtt úgyis hazajön és akkor tisztázom vele ezeket a dolgokat, de a kapcsolatunk biztos hogy nem lesz a régi.
Tudom hogy bennem van a hiba, mert én komolyan veszem ha valakivel megállapodunk hogy segítjük egymást.
Tudom, hogy az én hozzáállásommal van baj, mert amikor kapok egy infót és tudom hogy az valamelyik ismerősömnek hasznára lehet akkor elmondom neki.
Tudom hogy én csinálom rosszul amikor egy adott témakörben megosztom a tudásomat, meglátásomat az ismerősömmel, akiről tudom hogy az őt is érinti, érdekli, hasznára lehet.
Tudom hogy helytelenül teszem ha elmondom az általam ismert buktatókat, nehézségeket.
Tudom hogy nagyok az elvárásaim, és pl. ha megbeszéljük valakikkel hogy találkozunk egy időpontban, akkor természetesen (negyedórával az időpont lejárta után) nekem kell rájuk telefonálnom hogy hol járnak éppen. (Jónéhányszor előfordult hogy csak ekkor derült ki hogy nem is jönnek, mert közbejött valami.)
Az is természetes hogy ilyenkor az én időm nem számít, értéktelen, mert nekem sosincs semmi fontos dolgom, és természetesen azt a tiszteletet sem érdemlem meg hogy időben szóljanak a változásról.
Ezt a sort is tudnám még folytatni, de ennek sincs semmi értelme. Viszont ahogy ezeket végiggondolom magamban, mindig rájövök hogy ma már olyan hogy őszinte barátság nem létezik. Annyira elanyagiasodott a világ, és annyira nem tisztelik egymást az emberek hogy ebbe a mentalitásba az őszinteség, segítőkészség már nem fér bele. Valószínűleg ezért látják (mert annak akarják látni) a figyelmeztető szavakat, kárálásnak, okoskodásnak és kioktatásnak.
(A végén azért még halkan megjegyzem, hogy csak azt az illetőt lehet "kioktatni", aki nem eléggé tájékozott és nem tudja lekezelni a kapott információkat.)
Bár megfogadtam hogy csak olyan bejegyzéseket írok aminek köze lesz Ausztráliához, azért gondolom belefér hogy némelyik csak érintőlegesen kapcsolódik hozzá.
Nos egy korábbi bejegyzésemben -Tanmenet (1st)- írtam hogy ha sikerül a tanmenettel kapcsolatban új információt beszereznem akkor felrakom ide. Hááát, nevezhetjük eredménynek, de előrelépésnek semmiképpen. :-( 2 hét elmúltával kiderült ugyanis, hogy a régi tanmenetem úgy elveszett mintha nem is létezett volna. Legalábbis ezt mondták, és miért ne higgyem el hogy alaposan utánanéztek, és lelkiismeretesen próbálták megtalálni miközben a többi, mindennapos ügyes-bajos dolgukkal is foglalkozniuk kellett. Biztos próbálkoztak de hát sajnos nem találtak semmit. :-( Múlt hét szerdán miután hiába vártam a jelentkezésüket felhívtam az illetőt hogy legalább a mostani tanmenetet küldjék át, hogy az alapján, plusz az indexem alapján én megpróbáljam összerakni anno hogy is nézett ki az órarendem. (Persze ebből is látszik mennyire hanyag ember vagyok, ugyanis ha pedáns lettem volna akkor most előveszem a fiókomból az órarendemet és nagyjából kész is vagyok. De hát én rendetlen vagyok, mert 15 évvel ezelőtt nem gondoltam rá hogy arra még szükségem lesz.) Szerdán megígérte hogy még aznap átküldi. Csütörtökön egész nap próbáltam utólérni, és pénteken végre sikerült. Rákérdeztem hogy akkor várom az anyagot, és láss csodát este (miután még egyet telefonáltam hogy biztos ne felejtse el) meg is érkezett az anyag egy zip fájl formájában. (Ráadásul most megvan 2 példányban, két különböző mert pénteken biztos ami biztos egy másik illetőt is felhívtam hogy ő is küldje át ha tudja. :-))
Hétvégén belenéztem a kapott doksikba, de egyelőre kínai, hogy mit is kellene csinálnom. :-(( Néhány tárgy esetében talán, de a többségében lövésem sincs mit - minek kellene megfeleltetnem. Azt hittem egyszerűbb lesz. :-(
A másik érdekes dolog a diplomám maga. (Itt kezdtem el róla írni.) A suli jelenleg a ZMNE egyik karaként működik és így is van nyilvántartva. Nekem azt mondták hogy 1996 óta ez így van, én 1998-ban végeztem, tehát tiszta sor. Igenám de a diplomámban sehol sem szerepel a ZMNE neve, tehát kellene kérnem egy hiteles másolatot a diplomámról. Ezt ugye már az új névvel állítanák ki. Eddig így tudtam én is. Naivan felvettem a kapcsolatot a tanulmányi osztállyal és elmondtam hogy miről lenne szó. Átirányítottak az illetékeshez, aki közölte (szinte kárörvendően, bár lehet hogy csak én vagyok paranoid) hogy a sulimnak 1998-ban az ég egy adta világon semmi köze sem volt a ZMNE-hez, ezért a hiteles másolatban is csak a régi adatok fognak szerepelni. Ráadásul 6+2 ezer Ft-ba kerülne. :-(
Jobbnál jobb hírek.
Még futok pár kört, de lehet hogy erre az egész tanmenetes mizériára nem is lesz szükségem, mert a szakmai múltam annyira jó lesz hogy kiváltja a diploma-suli körüli kérdőjeleket.
Majd ha aktuálissá válik, megbeszélem Mike-al. :-)
Eredetileg már nem akartam addig írni, ameddig alá nem írjuk a szerződést Mike-al. Tegnap viszont történt egy érdekes dolog amit le szeretnék jegyezni.
Még a múlt héten, amikor eldöntöttük hogy megbízzuk az ügynököt, elküldtem a levelet hogy szeretném visszavásárolni az egyik befektetésemet. Biztos ami biztos alapon mielőtt postára adtam volna faxon is jeleztem feléjük. Tegnap egy levél fogadott a postaládában. Nem találjátok ki mi volt az!? A korábban elküldött levelem jött vissza, mégpedig azzal a postai megjegyzéssel hogy "A cím elköltözött."
Gyorsan felmentem az cég weboldalára, ahol látom ugyanaz a cím szerepel mint amit a borítékra írtam. Nosza kérdezzük meg telefonon is. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol is elmondtam mi történt. Nem értették miért, mert a címzés jó, az a postafiók számuk amit ráírtam a levélre. (Megkérdeztem hogy legalább a faxomat megkapták-e. Igen, de ameddig az eredeti nem érkezik meg addig a pénzt nem utalják.)
Természetesen a postát tegnap már nem lehetett utolérni, hogy reklamálni tudjak. De hiába is tenném, semmi nem történik, hasonlóképpen mint korábban amikor hónapokig nem kaptunk levelet (közüzemi számlákat sem!) mert a posta lecserélte a kézbesítőemberét, az új pedig sz.rt elvégezni a munkáját. Úgy derült ki, hogy némelyik szolgáltató telefonon felhívott és figyelmeztetett hogy elmaradásom van (ilyen korábban soha nem volt, mert arra különösen figyelek hogy a számlákat fizessem be leghamarabb) és csak ezután derült ki hogy jéé, tényleg több számlával is gond van. Telefonálgatás, a szolgáltatók felé hogy mi történt, és reklamáció a postánál, ahol az ügyintéző széttárta a kezét és közölte, ez van. Sajnálja de nem tud mit tenni, a sima postai küldeményekért a posta nem vállal felelőséget. Érdekes, én úgy tudtam az a dolga hogy a sima leveleket is korrektül kézbesítse. (Már persze ha a címzés megfelelő.) Én azt gondolom hogy ha valaki nyújt egy szolgáltatást, akkor azt korrektül tegye, pláne ha még fizetnem is kell érte. De biztos én látom rosszul.
"Sebaj", csak pár napot csúszunk valaki miatt aki nem végzi rendesen a munkáját. :-(
Nemrégen összegyűjtöttem az összes állam hivatalos oldaláról hogy melyik államban milyen szakmákat támogatnak, (elsősorban ugye a sajátom érdekelt) mik a feltételek, és milyenek a lehetőségek.
Szerencsére több államot is találtam ahol nagyon jó eséllyel pályázhatok akár államilag szponzorált állandó, (subclass 176) akár államilag szponzorált ideiglenes (subclass 475) vízumokra. :-) Ez nagyon jó hír, mert igazából a feltételek teljesíthetők. Mindkét vízum esetében legalább 2 évet kell az adott állam területén élni és ebből 1 évet ott dolgozni. Az állandó vízum esetében még fel kell mutatni 30.000 AUD összeget (25.000 AUD a pályázó után + 5.000 AUD minden családtag után) az ideiglenes vízum esetében nincs ilyen összeg, de ez a vízum 3 évre szól, és a lejárta után ugyanúgy kell pályázni az állandó lakosi vízumra, mint bárki másnak.
Szóval ezeket gyűjtögettem össze és nyomtattam ki hogy össze tudjam hasonlítani őket, és bejelölhessem ami rám vonatkozik, illetve aminek utána kell néznünk.
Ennek a bejegyzésnek azért adtam a Dél Ausztrália címet, mert tegnap ismét ellátogattam SA General skilled migration oldalára, ahol egy nagyon érdekes dolgot találtam:
"Processing Times
The following processing times will apply to existing and new sponsorship applications:
A bejegyzés dáuma pedig 2009/10, ami eléggé frissnek tűnik. :-)
Ellenőriztem az aktuálisan elfogadható szakmák listáját is, amiben láttam hogy az IT területén egyelőre nincs változás.
A hétfői találkozó óta több levelet is váltottam Mike-al és az összes számomra fontos kérdést megkérdeztem tőle, függetlenül hogy világos volt-e már számomra vagy nem. (Ki tudja lehet hogy valamit félreértettem és jobb ha már most kiderül, mint hogy később szívjam a fogamat mint hogy az elején lettem volna körültekintőbb.) Nagyon készséges volt és mindenre válaszolt és ezáltal sok szürke foltot eloszlatott a fejemben.
Ahogy párommal számolgattuk a költségeket, egyre bizonyosabbá vált hogy a tanulóvízumos megoldásunkhoz nem lenne meg a megfelelő pénzünk. Illetve ha csak egy diákvízum lenne a cél, arra lenne pénz, de hogy még pluszban intézzük az állandó lakosi vízumot, ahhoz már nem biztos. Pontosabban ez csak akkor lenne járható út, ha jó áron sikerülne eladni a lakást és az autót is, amire valljuk be a mostani helyzetben nagyon kevés esélyünk van.
Az ember azt gondolná, hogy na szépen vagyunk, csiki-csuki helyzet. Mit lehet ilyenkor tenni? Beadjuk a PR igényt és itthon dekkolunk még 4 évet? Addigra már ősz öregember leszek és bottal járok majd, még fallabázni is. :-))) Vagy keresünk egy másik megoldást. Én ez utóbbi felé hajlok, mert az a 4 év igencsak hosszú időnek tűnik, és ennyi idő alatt a kintiek elhappolják előlünk a legszebb látnivalókat, nekünk meg nem marad más csak a sivatag. :-)
Ez a másik megoldás pedig az államilag támogatott állandó lakosi vízum lesz. Erre a várakozási idő Victoria-ban kb. 6 hónap, SA-ban pedig 4 hét!! (Természetesen tudom hogy ezek csak tájékoztató adatok, de a 4 hétből biztos nem lesz pl. 2 év)
Nem adtuk még fel a tanulóvízumos megoldásunkat sem, de igyekszünk felkészülni több lehetőségre, és egyik nem zárja ki a másikat.
Hogy melyik vízumot választjuk azt még "ráérünk" eldönteni, mert először a Skill Assessment-et, és az IELTS vizsgát kell megszerezni. Ha ezek megvannak, csak utána tudunk továbblépni.
Úgy tűnik ez megint egy jó hosszú bejegyzés lesz, de én ilyen vagyok. Sokat írok és részletesen. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor majd jelezze és próbálok tömörebb lenni. (Bár szeretem a számomra fontos dolgokat összeírni, és az ezzel jár.)
Gondolkoztam azon hogy ha elmegyünk pl. Adelaide-be akkor vajon van-e esélyem ott elhelyezkedni az AS/400, RPG éd Data warehouse tudásommal?
Mivel Adelaide nem kifejezetten a bankok és az IT központja ezért első blikkre a válasz, nem. De ha kicsit jobban belegondolunk, akkor beláthatjuk hogy az állam nem véletlenül szponzorálja ezt a szakmát. Szerintem ez nem úgy működik, hogy valaki kitalálja hogy náluk nincs ilyen szakember, és nosza szerezzünk alapon kecsegtetik az embert hogy menjen oda, habár munkahely nincs. Ennek így semmi értelme nem volna, hiszen ha nem tudnak munkát biztosítani, akkor az ember úgyis el fog menni. Vagy úgy (pl. ideiglenes vízum esetében) hogy nagy nehezen lehúzza valahol azt az 1 évet, és kiszenvedi a kötelező 2 évet, vagy pedig úgy hogy vízum 3 éve alatt nem talál munkát és lejár a vízuma. Lássuk be az államnak egyik változat sem jó, és egyik sem lehet a célja. (Nem szólva még az állam presztízs-, és hitelesség veszteségéről.) Ergo az államilag szponzorált szakmákban dolgozóknak kell hogy legyen felvevőpiaca.
Persze lehet hogy tévedek, de én így gondolom.
Ahogy ígérte, tegnap Mike elküldte a levelet amiben leírta hogy az iskolámat Zrinyi Miklos Katonai Akademia (ZMKA) néven azonosította és így a 4 éves képzésem ténylegesen Bachelor degree-nek felel meg. :-)
Ez jó hír, mert korábban Peter által küldött levél elbizonytalanított. (Szerintem majd ha kiderül az igazság, megírom neki hogy valamit elnézett. :-))
Mindenesetre a magam megnyugtatására, ma beszéltem az iskolámmal és végre kiderült hogy mi a helyzet.
1996-ban a Bolyai és a Zrínyi egyesült és ezen dátumtól a Bolyai a Zrínyi Katonai Akadémia egy kihelyezett karaként működött. (Egészen a suli lerombolásáig, amikoris visszaköltözött az Akadémia területére.) Tehát én már az Akadémia egyik karán végeztem 1998-ban. A diplomámon viszont az a szó szerepel, hogy Oklevél (ami angolul ugye Certificate), belül pedig az, hogy Főiskolai Oklevél. Az ember azt gondolná hogy akkor kész, ez csak sima certificate. A suliban viszont elmondták, hogy én még azért kaptam ilyen papírt mert akkor ez volt raktáron (Magyarország) és az utánam végzőknek a diplomáján már a Diploma szó szerepel, ami angolul már tényleg Bachelor degree. Remélem hogy amit Mike talált az valós és az ACS is az alapján fog a végzettségre tekinteni, mindenesetre visszakérdeztem hogy ezt elfogadják-e, vagy kérjek egy igazolást az iskolámról, hogy az én végzettségem tényleg Bachelor degree. Végülis az számít hogy magát az iskolát hogy azonosítják, nem pedig hogy milyen karán végeztem, nem?
Kíváncsian várom a választ. :-)
Nos, tegnap találkoztunk Michaellal.
Érdekes volt és nagyon hasznos is, mert bár sok kérdésünket nem tettük fel neki, mégis megkaptuk a válaszokat.
Szimpatikus volt és profinak tűnt, de ugye ez csak a felszín, a részletek akkor derülnek ki ha az ember megbízza a munkával. Bár ha már az elején nem szimpatikus, akkor nem is akarjuk megismerni az illetőt így azt sem tudjuk meg hogy mennyire korrektül végzi a munkáját.
Meglepetésemre érthetően és tisztán beszélt angolul. Néha begyorsított ugyan, de akkor sem okozott problémát megérteni csak kicsit jobban kellett figyelnem. Szerencsére az én angolommal sem volt gond, mert azonnal tudtam reagálni a kérdéseire, és nem kellett gondolkoznom mit és hogy mondjak. És ami a lényeg, Ő is megértette amit mondtam. :-)
(Mondjuk a beszéd és a megértés Chris-el sem okoz gondot. Ő az az amerikai tanár akihez magánórákra járok. Elmondása szerint a listening, reading, speaking modulokon nem lesz gond, de a writing-ra nagyon rá kell gyúrnunk, mert ott vannak hiányosságaim. Hát, igen, a nyelvtan... :-( )
Na de térjünk vissza Michaelhez. Átnézte az anyagunkat és megbeszéltük, hogy ha az elmúlt 4 IT-s évből le tudok igazolni 1 évet mint DW specialist, akkor bezsebelhetem a MODL-re járó + 15 pontot. (Ha meg államilag szponzorált vízumra jelentkezek akkor jogosult vagyok még a kisebbségi nyelv után járó +5 pontra is) tehát így összesen 125 vagy 130 pontom van. (Feltételezve hogy az IELTS 6.0 megvan minden modulból) ha nem vagyok rajta a MODL-en az nem csak 15 pont veszteséget jelent, hanem azt is hogy egy másik csoportba kerülök az elbírálási folyamatban, így jóval több lesz a várakozási idő.
Mivel főnökömmel már megbeszéltem, és számíthatok az adott szavára, ezért úgy tekintem hogy sikerül ezeket a plusz pontokat összeszednem.
A beszélgetés során elhangzott egy kérdés. Miszerint a fősulim milyen végzettségnek felel meg, Bachelor's degree vagy csak valamilyen Certificate. Ez fogas kérdés. Mondtam hogy én úgy tudom hogy ez Bachelor's degree, mert bár 4 éves suli volt, 1 évet lehet a katonai képzésre számolni a maradék 3 pedig egy normál műszaki főiskolának felelt meg. Hogy a diploma milyen az azért fontos, mert ha Bachelor's degree, akkor kevesebb szakmai tapasztalat is elég, de ha csak Certificate, akkor több szakmai évet kell igazolni. Miután Michael látta hogy nekem 11 év IT tapasztalatom van zsinórban, ezért mondta hogy igazából nekem nem számít hogy a diplomám végülis melyik fokozatnak felel meg, mert a szakmai tapasztalatom elegendő mindkettőhöz.
Itt tennék egy kis kitérőt. Egyik ismerősöm (Sz) ajánlotta figyelmembe a Ptlabs Consulting céget, akik szintén bevándorlással foglalkoznak. Regisztráltam az oldalukon, kitöltöttem az adatlapot, és csatoltam a resume-mat. Peter Chiam fel is vette velem a kapcsolatot, és még kérdezett egy-két dolgot. Ezután Ő utánanézett az iskolámnak és nem találta meg az Ausztráliai nyilvántartásban. ("this College isn't a recognised college for Australian migration purposes") Na, puff neki. Már várom majd Michael levelét hogy "Sorry...".
Na, de még Ő nem küldött ilyen levelet, és bízom benne hogy ahogy mondta, a szakmai tapasztalat elegendő lesz és nem kell mindenféle disszertációt, szakdolgozatot, mifenét (Recognition of Prior Learning (RPL)) írnom még pluszban, ráadásul angolul, ahogyan Peter javasolta. Tudom hogy lehet fordíttatni, de mégis. Örülnék neki ha az egyszerűbb út járható lenne. Úgyis lesz még nehézség ezen kívül is épp elég.
A beszélgetéshez visszakanyarodva, Michael elmondta az árait és a feltételeket. Igazából se nem olcsó, se nem drága. Ha pedig a honosítás úgy sikerül ahogy szeretnénk, félig nyert ügyünk van. Ugyanis! :-) Ha a szakmám az aminek szeretném, akkor nyugodtan pályázhatunk államilag szponzorált vízumra, aminek az elbírálása a 2. csoportban található a fontossági listán. Ami pedig a lényeg, hogy ezeket a vízumokat 6 hónap!!!! alatt elbírálják. Ez azért már valami! Ok, hogy az Ügynöknek fizetett pénzt "elbukjuk" (ami ugye ebben a formában szó szerint nem igaz, csak más hasznos dologra nem tudjuk fordítani :-)) de nem kell várnunk éveket a vízumra. Ahogy nézegettem a különböző államok hivatalos oldalait, ezt a szakmát a legtöbb szponzorálja. :-)
Ahogy megtudtuk az én szakmámban az államilag szponzorált vízumhoz jóval alacsonyabb a ponthatár (100), a munkáltatói szponzorációnál pedig nincs is pontszám, és az IELTS -ből is elég a 4,5 ÁTLAG.
Nekem itthon van egy jelenleg is működő webdesign cégem, amit szeretnék kint is továbbvinni. Eddig úgy tudtam hogy ehhez nekem ki kell majd váltanom az ABN számot (Australian Business Number). Nos erre csak bizonyos bevétel fölött van szükség addig nyugodtan használhatom a TFN-t. Michael szerint ha azt a bevételt már elértem, (70.000 UD/év) akkor szerinte már annyira nem kell aggódnom a továbbiak miatt. Ebben az esetben pedig egyéb lehetőségek is kinyílnak hogy PR vízumra szert tegyünk.
A konklúzió az, hogy átgondoljuk a hallottakat és szerintem mielőbb belevágunk a szakma honosításba. Legalább azzal is egy lépcsővel közelebb kerülünk és ha megvannak a papírok majd meglátjuk hogyan tovább.
(Akinek kérdése van, nyugodtan tegye fel a megjegyzéseknél és vagy válaszolok rájuk, vagy azok alapján kiegészítem a bejegyzést. :-))
Amint látszik túl sokat nem rágódtam a dolgon. :-) Eldöntöttem hogy ragaszkodom eddigi elveimhez, korrekt leszek, egyenes és Őszinte. Csak így várhatom el hogy bárki is hasonlóképpen álljon hozzám és az én számomra fontos dolgaimhoz. Na meg ott van az a bizonyos tükör amibe nekem fontos hogy bele tudjak nézni.
Reggel főnököm irodája előtt elsétálva láttam hogy bent ül és a gépén bogarászik valamit. Kopogtam, köszöntem majd megkérdeztem hogy van-e számomra egy szabad órája. Meglepődött hogy 1 órát kérek de mondta hogy természetesen van.
Leültem a székre és mielőtt még elkezdtem volna megszólalt, hogy "Na mondjad, kaptál egy jobb ajánlatot és hogy emiatt jöttél hozzám." Elmosolyodtam és közöltem vele hogy nem erről van szó. Látszott rajta kicsit megkönnyebbült ettől, és most már inkább kíváncsian nézett rám hogy előadjam a mondókámat.
Elmondtam neki hogy korrekt, emberséges és megértő embernek ismertem meg, mint embert és mint főnököt, és úgy gondolom hogy ezt nekem is illik viszonoznom ha olyan döntést hozok ami az ő életére is kihatással van. Ezután néhány mondattal elmeséltem hogy mit tervezek és mikorra tervezem. Megértette hogy ez más minta "csak" egy másik munkahelyre akarnék menni dolgozni, mert nem azért megyek el erről a munkahelyemről, mert elégedetlen vagyok, hanem egészen más okok miatt. Megköszönte hogy őszintén elmondtam és arra kért hogy ha tényleg aktuálissá válik a dolog szóljak neki róla. Mondtam hogy azért is jöttem be most (bár a február vége még odébb van) hogy tudjon tervezni az embereivel és a munkákkal. Mondtam hogy azzal hogy ezt elmondtam vállaltam azt a kockázatot hogy a plusz pénzeimtől elesek, de nem akartam hazudozni és titkolózni előtte. Megnyugtatott, hogy mivel ő még "hivatalosan" nem tud erről az egészről ezért minden úgy folyik tovább, mint ha be sem mentem volna hozzá. Azonban miután hivatalosan is bejelentem hogy kilépek, akkor már az ő hatásköre megszűnik a pénzeimre vonatkozólag. Addig viszont minden járandóságomat megkapok, mert Ő dönti el. :-) Hát ilyen is van még Magyarországon.
Megköszöntem és meséltem neki a szakmahonosításról, mint olyanról, hogy miért is fontos, meg hogy mire kell. Miután megismerte a részleteket,
megbeszéltük hogy ha majd aktuális lesz az igazolás, akkor természetesen megírja, és mivel elégedett az eddigi munkámmal, ezt is nyugodt szívvel beleírja. Még akár a referenciáim közé is nyugodtan felvehetem. :-)
Először meglepődött, majd kicsit elgondolkozva mondta hogy végülis lehet, mert tulajdonképpen a mi munkánk lényege hogy adatbázisokat tervezünk, kezelünk, programozunk. Ráadásul nekem pont egy ilyen adattárházból kell most mindenféle hivatalos ügyfél dokumentumot előállítanom. Írjam meg az igazolást, átnézi és aláírja. :-)
(Ez emlékeztetett a legelső Főnökömre akivel pont tegnap beszéltem arról hogy valószínűleg majd át kell írnunk a korábban általuk már aláírt munkáltatói igazolást, mert kiderült hogy egy sokkal részletesebb papírra lesz szükségem. Ő is azt mondta hogy természetesen ha már tudom hogy milyen részletekre van szükségem, akkor ismét keressem meg őket és kiállítják a szükséges papírt. :-) Nagyon jól esik tőlük ez a hozzáállás, mert ez bizonyítja hogy tényleg kedveltek.)
Nekik ez csak egy papír, nekem pedig lehet hogy a jövőm.
Ahogy írtam, jól esik a főnökeim hozzáállása. Sajnos a második munkahelyemen már nem ilyen szerencsés a helyzet. Az ottani első két vezetővel szintén nincs gond, mert ők is elégedettek voltak velem, kedveltek/kedvelnek. A probléma az utolsó 2 évben a főnökömként funkcionáló kubai volt kollégámmal van. Kihúzatta az igazolásból azt a mondatot, hogy elégedettek voltak velem az ott töltött 5 évem alatt. Tette ezt annak ellenére hogy ő csak két évig játszotta az agyát, mint "főnök" az előző 3 évben ugyanolyan beosztott volt, mint én is, és az ez idő alatti főnökeim teljes mértékkel elégedettek voltak a munkámmal és a hozzáállásommal is.
Még szerencse hogy az ottani másik két vezetőm hajlandó leigazolni hogy jól dolgoztam, ez a vénlány pedig bekaphatja ... a plüss kutyám fél lábát. (Én meg még annak idején rengeteget segítettem neki hogy nehogy megbukjon, mint vezető és ez a köszönet érte. Igazság szerint az első évben vele sem volt semmi gondom, jól kijöttünk, csak aztán rákérdeztem hogy az egyik kollégámnak miért van több joga, és szabadsága mint nekünk többieknek. Mint kiderült azért mert a szeretője volt. De mire ezt megtudtam, már el is kapáltam magam.)
Na, mindegy, kicsit elkalandoztam a végére. A lényeg hogy mostantól már nem kell idebent titkolóznom és sunnyognom a főnököm előtt. Ez egy kicsit megkönnyíti a lelkiismeretemet, és jobban így tudok másra koncentrálni.
Azt hiszem ez a legjobb szó ami kifejezi a mostani állapotomat. Hogy miért ez a vívódás? Egyszerű. Azon rágódok, hogy a mostani munkahelyemen elmondjam-e a főnökömnek a tervemet.
Most gondolom páran felhördülnek, hogy "Csak azt ne!" Pedig aki ismer tudja hogy nem szeretem az inkorrektséget és az átverést. Sokszor még akkor sem teszem meg ha valaki "megérdemelné", vagy hogy ha valakinek ezzel "törleszthetnék". Úgy gondolom a sors igazságos, és nem a mi tisztünk igazságot szolgáltatni. Na persze azért nem fordítom oda a másik orcámat. :-)
Mindazonáltal több érv is szól az elmondás ellen, és mellette is.
Ellenérvek:
- lehet hogy nem kapom meg a decemberi plusz pénzemet (ami persze nem jutalom, hanem a bérem)
- lehet hogy januárban sem fogok semmi projektpénzt kapni (ami szintén a bérem, csak ilyen formában fizetik)
- a legdrasztikusabb pedig, lehet hogy elküldenek
Most nézzük miért kellene elmondani:
- így korrekt vagyok a főnökömmel akit kedvelek
- nem éri őket váratlanul ha decemberben bejelentem, és fel tudnak készülni rá (feladatok, rendszerek átadása ...)
- ha a főnököm jól fogadja, akkor hamarabb kiállítják az igazolást, és így a szakmahonosítást is hamarabb elindíthatom. (lehet hogy már novemberben, mert elvileg már csak az itteni papír, és a tanmenet kell hozzá és mehet a fordítóhoz.)
- én sem leszek feszült idebent, mert nem kell titkolóznom
