Mi is a jelentése a címben lévő 3 betűnek? RECOGNITION OF PRIOR LEARNING.
Ami magyarul annyit jelent hogy a Bolyai által kiadott diplomámat és az ott töltött 4 évet nem ismerik el bachelor degree-nek. :-(
Továbbá azt is jelenti hogy az elmúlt 2 hónapban összeállított tanmenettel hiába dolgoztam és lehúzhatom a wc-n. (Bár az iskolám jól járt vele, hiszen nekik most már megvan a régi tanmenet is.) Tudom hogy pozitívan kellene felfogni, de én ezt most úgy élem meg, hogy 2 hónapot elvesztegettem az időmből. Illetve nem is kettőt, hanem hármat, mert az egész ügyintézés decemberre csúszott át, amikor a fű sem nő.
Szóval a lényeg, hogy RPL-t kell készítenem. Ez egy igen átfogó és részletes dokumentáció a szakmai múltamról. Kvázi egy mini szakmahonosítás. (Remélem ha ez sikeres lesz, akkor a tényleges honosítással már nem lesz baj.)
Az RPL öt részből áll:
-
Személyes adatok,
-
A végzettséget igazoló dokumentáció (Diploma, index, tantárgylista, és tematika),
-
Részletes beszámoló az eddigi munkahelyekről (Cégadatok, időpontok, betöltött pozíciók, feladatok, felelősségi körök, önéletrajz csatolása...),
eddig még nem olyan vészes, bár ha belegondolok hogy mindezt hitelesen angolra kell fordítani, elkezd a szemem előtt pörögni a fordítási költség számlálója és 5, 6 számjegyig meg sem áll. :-(
De a két utolsó rész még ennél is durvább.
-
Részletes információ a szakmai pályám során megszerzett tudásomról (14 szempont szerint csoportosítva) konkrét feladatok leírásával bemutatva.
-
2 Project Report elkészítése, amelyek egyenként legalább 1000 szót tartalmaznak és minimum 2 db. A4-es oldalt megtöltenek. Ezekkel demonstrálok két konkrét projektet amiben részt vettem és leírom az elejétől a végéig hogyan vettem részt bennük, és mi volt a feladatom, mit értem el velük és mennyire volt sikeres a szakmai fejlődésemre nézve. (Ja, és természetesen ezeket is mind-mind angolul persze.)
Na szép, ismét írhatok egy komplett kis könyvre való szöveget, de most kivételesen nem az anyanyelvemen. :-(
Amikor pár napja végre megszereztem és elküldtem a sulimból az anyagokat, gondoltam kicsit kifújhatok és kezdhetek készülni az angol vizsgára. Hát nem így történt. Most ismét lehúzott az örvény én meg kezdhetem magam ismét feldolgozni a felszínre. Most már tényleg látom hogy a kizárólag szakmai alapon történő bevándorlás az egyik legnehezebb út. Eddig mindenki azt mondta (elsősorban ügynökökre gondolok) hogy tiszta ügyem van, suli, végzettség, szakmai múlt, minden remek. Na ja. Eddig én is így gondoltam, de most elbizonytalanodtam. Lehet hogy mégsem informatikát kellett volna tanulnom, hanem mondjuk autószerelést?! :-( Most már késő bánat, ezzel kell megpróbálnom boldogulni.
És mindezek mellé még jönnek a 2010 januártól életbe lépő változtatások. Szigorodik minden, és nehezednek a feltételek.
Mindenesetre nem kenődtem el, csak bosszant hogy nekem már megint küzdenem kell olyanért ami másnak az "ölébe hullik". Nem tőlük sajnálom, csak azt nem értem nekem miért nem tudnak egyszerűbben menni a dolgaim. Biztos van oka, majd remélem egyszer rájövök hogy mi az.
Lehet hogy türelmetlen vagyok?! Hiszen maga az ötlet is szeptemberben vetődött fel bennünk és az elmúlt 4 hónap alatt meg kellett ismerkednünk az egész folyamattal, a lehetőségeinkkel. Ezen idő alatt beszéltünk jó néhány ügynökkel és egyikükkel szerződést is kötöttünk. Ahogy olvastam, másoknál az ötlettől a szerződéskötésig is eltelt 1 év vagy még több is. Innen pedig a vízum maga még további 1-2 év alatt lett meg. (Persze, tanulóvízummal ki lehet jutni pár hónap alatt, csak kérdés hogy a mostani változások után mire megyek vele.)
Szóval ha így nézzük, egyáltalán nem állunk rosszul, de mégis ... Azt hittem a fenyőfa alá már berakhatom majd a honosított szakmámat, ezzel szemben meg ... majd januárban állhatok neki az RPL-nek. :-(
Viszont nézzük a pozitívumokat is: feltérképeztem és tisztába jöttem a vízumok típusaival, a különböző államokban preferált szakmákkal és most már tudom hogy mit szeretnék, készítettem egy komplett tanmenetet amire a fősulim is elismerően rábólintott, találtam egy jó ügynököt aki elvállalta az ügyemet és napi kapcsolatban áll velem, (remélem ez így is marad) találtam kb. vagy 100 álláshirdető céget, portált ahol majd el lehet indulni, készítettem egy jól átlátható, és kezelhető blogot, és nem utolsó sorban találtunk kedves embereket akik hasonló cipőben járnak mint mi, így át tudjuk érezni egymás helyzetét, tudjuk biztatni egymást.
Ha pedig ezen az RPL-en is túl leszek, akkor biztos vagyok benne hogy az írása közben felszedett tudást is hasznosítani fogom a későbbiekben.
Végülis a fentieket végig gondolva ez az RPL csak egy újabb feladat amit meg kell oldanom ahhoz hogy 2010-ben leszálljunk a repülőről Ausztráliában, és elkezdhessük építeni a jövendő családunk jövőjét. :-)
