Amint látszik túl sokat nem rágódtam a dolgon. :-) Eldöntöttem hogy ragaszkodom eddigi elveimhez, korrekt leszek, egyenes és Őszinte. Csak így várhatom el hogy bárki is hasonlóképpen álljon hozzám és az én számomra fontos dolgaimhoz. Na meg ott van az a bizonyos tükör amibe nekem fontos hogy bele tudjak nézni.
Reggel főnököm irodája előtt elsétálva láttam hogy bent ül és a gépén bogarászik valamit. Kopogtam, köszöntem majd megkérdeztem hogy van-e számomra egy szabad órája. Meglepődött hogy 1 órát kérek de mondta hogy természetesen van.
Leültem a székre és mielőtt még elkezdtem volna megszólalt, hogy "Na mondjad, kaptál egy jobb ajánlatot és hogy emiatt jöttél hozzám." Elmosolyodtam és közöltem vele hogy nem erről van szó. Látszott rajta kicsit megkönnyebbült ettől, és most már inkább kíváncsian nézett rám hogy előadjam a mondókámat.
Elmondtam neki hogy korrekt, emberséges és megértő embernek ismertem meg, mint embert és mint főnököt, és úgy gondolom hogy ezt nekem is illik viszonoznom ha olyan döntést hozok ami az ő életére is kihatással van. Ezután néhány mondattal elmeséltem hogy mit tervezek és mikorra tervezem. Megértette hogy ez más minta "csak" egy másik munkahelyre akarnék menni dolgozni, mert nem azért megyek el erről a munkahelyemről, mert elégedetlen vagyok, hanem egészen más okok miatt. Megköszönte hogy őszintén elmondtam és arra kért hogy ha tényleg aktuálissá válik a dolog szóljak neki róla. Mondtam hogy azért is jöttem be most (bár a február vége még odébb van) hogy tudjon tervezni az embereivel és a munkákkal. Mondtam hogy azzal hogy ezt elmondtam vállaltam azt a kockázatot hogy a plusz pénzeimtől elesek, de nem akartam hazudozni és titkolózni előtte. Megnyugtatott, hogy mivel ő még "hivatalosan" nem tud erről az egészről ezért minden úgy folyik tovább, mint ha be sem mentem volna hozzá. Azonban miután hivatalosan is bejelentem hogy kilépek, akkor már az ő hatásköre megszűnik a pénzeimre vonatkozólag. Addig viszont minden járandóságomat megkapok, mert Ő dönti el. :-) Hát ilyen is van még Magyarországon.
Megköszöntem és meséltem neki a szakmahonosításról, mint olyanról, hogy miért is fontos, meg hogy mire kell. Miután megismerte a részleteket,
megbeszéltük hogy ha majd aktuális lesz az igazolás, akkor természetesen megírja, és mivel elégedett az eddigi munkámmal, ezt is nyugodt szívvel beleírja. Még akár a referenciáim közé is nyugodtan felvehetem. :-)
Először meglepődött, majd kicsit elgondolkozva mondta hogy végülis lehet, mert tulajdonképpen a mi munkánk lényege hogy adatbázisokat tervezünk, kezelünk, programozunk. Ráadásul nekem pont egy ilyen adattárházból kell most mindenféle hivatalos ügyfél dokumentumot előállítanom. Írjam meg az igazolást, átnézi és aláírja. :-)
(Ez emlékeztetett a legelső Főnökömre akivel pont tegnap beszéltem arról hogy valószínűleg majd át kell írnunk a korábban általuk már aláírt munkáltatói igazolást, mert kiderült hogy egy sokkal részletesebb papírra lesz szükségem. Ő is azt mondta hogy természetesen ha már tudom hogy milyen részletekre van szükségem, akkor ismét keressem meg őket és kiállítják a szükséges papírt. :-) Nagyon jól esik tőlük ez a hozzáállás, mert ez bizonyítja hogy tényleg kedveltek.)
Nekik ez csak egy papír, nekem pedig lehet hogy a jövőm.
Ahogy írtam, jól esik a főnökeim hozzáállása. Sajnos a második munkahelyemen már nem ilyen szerencsés a helyzet. Az ottani első két vezetővel szintén nincs gond, mert ők is elégedettek voltak velem, kedveltek/kedvelnek. A probléma az utolsó 2 évben a főnökömként funkcionáló kubai volt kollégámmal van. Kihúzatta az igazolásból azt a mondatot, hogy elégedettek voltak velem az ott töltött 5 évem alatt. Tette ezt annak ellenére hogy ő csak két évig játszotta az agyát, mint "főnök" az előző 3 évben ugyanolyan beosztott volt, mint én is, és az ez idő alatti főnökeim teljes mértékkel elégedettek voltak a munkámmal és a hozzáállásommal is.
Még szerencse hogy az ottani másik két vezetőm hajlandó leigazolni hogy jól dolgoztam, ez a vénlány pedig bekaphatja ... a plüss kutyám fél lábát. (Én meg még annak idején rengeteget segítettem neki hogy nehogy megbukjon, mint vezető és ez a köszönet érte. Igazság szerint az első évben vele sem volt semmi gondom, jól kijöttünk, csak aztán rákérdeztem hogy az egyik kollégámnak miért van több joga, és szabadsága mint nekünk többieknek. Mint kiderült azért mert a szeretője volt. De mire ezt megtudtam, már el is kapáltam magam.)
Na, mindegy, kicsit elkalandoztam a végére. A lényeg hogy mostantól már nem kell idebent titkolóznom és sunnyognom a főnököm előtt. Ez egy kicsit megkönnyíti a lelkiismeretemet, és jobban így tudok másra koncentrálni.
