Mivel a szakmahonosításomhoz valószínűleg szükségem lesz a főiskolai tanmenetre, ezért tegnap ellátogattam a főiskolámra hogy beszerezzem a szükséges papírokat.
Már kb. 4 hete beszéltem ott egy hölggyel, aki közölte hogy minden megvan számítógépen, odamegyek, kinyomtatják, megvárom ameddig egy óraadó tanár végez az aktuális órájával, aláíratom vele, a tanszék lepecsételi és kész is vagyunk. Meglepődtem, hogy ezt mondta, mert azt hittem bonyolultabb lesz. :-) Csodálkozva (és hitetlenkedve) kérdeztem is, hogy kb. 1 óra alatt meg is kaphatom a papírokat??? A válasz: Természetesen. HURRRÁÁÁ!! :-)
Múlt héten azért ismét rájuk telefonáltam hogy akkor szerdán mennék. Naívan azt gondoltam hogy addig előkészítik a papírokat, csak belibegek érte, eldumálgatok a régi tanárokkal, majd boldog vigyorral, hónom alatt a papírokkal hazaindulok.
Reggel még mindig nagy adag bizalommal, de azért már egy kevés kétséggel is a szívemben indultunk útnak. Kb. 8:30-ra értünk a tanszékre, ahol elmondtam ki vagyok, és miért is jöttem. Kicsit meglepődtem hogy előszőr azt sem tudták miről beszélek, (na ennyit a "várnak rám" dologról) aztán amikor végre sikerült visszaemlékezni hogy igen, beszéltünk már valami ilyesmiről, akkor elirányítottak egy volt tanáromhoz.
L. Katalin épp egy másik tanárral beszélgetett amikor megszólítottam. Rám nézett, bemutatkozott, majd közölte hogy sajnos ő nem tud segíteni. (Kicsit rosszul esett, hogy nem ismert meg, de ez van. Nekem könyebb 1 arcot megjegyezni, mint neki 800-at) Viszont javasolt egy másik tanárnőt akinek biztos megvannak a kért információk. Lementünk a tanterme elé, hogy megvárjuk amíg végez az órájával.
A várakozás közben egyszer csak nyílott a velünk szemben lévő ajtó, és kijött rajta H. Péter aki anno 4 évig a rendszerszervezést tanította nekem. Nosza, odaléptem hozzá, hogy üdvözöljem. Bemutatkoztunk és rajta azonnal látszott hogy megismert! (Azért ez nem semmi, 11 éve láttam utoljára.) Kedélyesen elbeszélgettünk a terveinkről, és hogy miért is vagyunk ott. Ő is elmondta hogy neki is van Ausztráliával kapcsolatban ismerőse, és a fia pedig Amerikában volt és megy vissza. Ki hitte volna! :-) Azt is mondta még hogy várjuk meg Krisztina tanárnőt, mert nála van minden tudás amire nekünk szükségünk lehet. :-) Mivel a szünet közben letelt és folytatódott az órája, elköszöntünk tőle és tovább várakoztunk.
Pár 10 perccel később kinyílt a szemmel tartott ajtó és kijött rajta egy nő akire ráillett a tanárnő személyleírása. Mivel azután került a sulihoz hogy én végeztem, így esély sem volt rá hogy tudja ki vagyok. Elmondtam neki is a jövetelünk célját, mire közölte hogy kövessük az irodájába, ahol kinyomtatja a kért papírokat.
Ismét csak nem akartam elhinni hogy ilyen egyszerű lenne a dolog.
Az irodában aztán ismét rákérdezett a dátumokra, majd meghökkent. 1994-98 közötti tanmenetre lenne szükségünk?? De hát neki csak a 2000 és azutániak vannak meg. Nem is érti miért hozzá küldtek, mert ő akkor még ott sem dolgozott. Azért megnézte hátha talál valamit, de természetesen semmit sem talált.
Hát ez jó, most mi legyen?
Gondoltam mégiscsak inkább egy olyan embert kell megkérdezni aki abban az időben az iskolában tanított, úgyhogy ismét visszatértünk L. Katalin tanárnőhöz.
Miután kicsit részletesebben elmondtuk neki mi is kellene és melyik évből, azonnal mondta hogy "Ajjaj, az nagy baj, ugyanis amikor a sulit lerombolták és ők elköltöztek, nem archiválták el az anyagokat. Ráadásul az ő gépe még vírusos is volt, úgyhogy kevés esélyünk van rá hogy meglegyen." :-( Egyre jobb. Na de ki hallott már olyat hogy egy informatika tanszék NEM archiválja a fontos adatait?!?! Ledöbbentem. (Pedig még volt is egy olyan óránk, hogy az adatokat hogy lehet/kell/kötelező biztonságba helyezni.)
Ahogy beszélgettünk, a tanárnőnek odaadtam a diplomámat és akkor hirtelen elmosolyodott, és közölte hogy ne haragudjak, de nem ismert meg, de most hogy látja a nevemet már emlékszik, és hogy most már az arcom is beugrott neki. :-)
Na azért mégiscsak 4 éven keresztül ő intézte az osztály ügyeit, és azért ez elég hosszú idő ahhoz hogy 10 évre rá elfelejtsék az embert.
Sajnos azonban ennek ellenére nem tudott segíteni, ugyanis 2000-től teljesen átalakították a tanmenetet, és bevezették a credit rendszert, így még a tantárgyak neveinek sincs köze a régi tantárgyaimhoz. :-(
Végül abban maradtunk hogy mindketten (L. Katalin és Krisztina) utánanéznek hogy hátha valamelyik szerver alkönyvtárának alkönyvtárának a logjában esetleg van valami infó, és akkor azt átküldik nekem. Megköszöntem szépen, majd mondtam hogy ha mégsem találnak semmit, akkor küldjék át nekem a 2000 utáni részletes tanmenetet és én majd abból a leckekönyvem segítségével összeállítom amire szükségem van.
Abban bízom, hogy a tanárnő mivel emlékszik rám, és tudja hogy mihez kell az infó, ezért tényleg előkeresi nekem amit lehet. De abban is biztos vagyok hogy nem lesz egyszerű, és a végén majd ezt is nekem kell rendbe raknom, mert NEKEM FONTOS.
Hát, igen, ismét túl naiv voltam, illetve kiderült hogy a tudatlanság mennyire félre tudja vezetni az embert. (lásd. a 4 héttel azelőtti telefonbeszélgetés)
Persze ők nem okolhatók, hiszen nem érzik a súlyát annak ha egy ilyen papír elkallódik, nekik nem fontos, ezért nem is gondolják hogy másnak a jövője, az élete múlhat az ő hanyagságukon.
Sajnos.
Majd ha sikerül előrelépnem az ügyben, akkor folyt köv..
