(A miértekről és hogyanokról)
Először egy kis bevezetővel kezdeném rólunk, mert azt gondolom, hogy egy ember sorsát, gondolait és cselekedeteit már a kezdetek meghatározzák, vagyis hogy az ember milyen családba, milyen körülmények közé születik, milyen szemléletben nevelkedik. Az Ausztráliába utazás ötlete nyilván már a kezdeti körülményeinknek is köszönhető, mert ezek meghatározzák a gondolkodásmódunkat.

Párommal mindketten egy átlagos, de inkább szerényebb anyagi háttérrel rendelkező családból származunk. A szüleink nagy szeretettel neveltek minket és az egyik legfontosabb dolog számukra az volt, hogy intelligens, okos, tanult felnőttekké váljunk, hogy önálló, felelősségteljes emberkék legyünk és hogy tudjunk majd megfelelőképpen boldogulni ebben a világban. Hasonlóképp voltunk ezzel mi is, így hát ara törekedtünk, hogy jól tanuljunk, legyen jó szakmánk és jó munkahelyünk. Mikiből így vált informatikus-mérnök. Tanulmányai után európai és amerikai multicégeknél is dolgozott, komoly programozói múlt áll mögötte. Bankoknak, pénzügyi intézeteknek, kártyatranzakciókkal foglalkozó cégeknek dolgozott.

Jómagam az államigazgatási főiskolán tanultam. A tanulmányaim közben elhelyezkedtem először egy amerikai multicégnél diákmunkásként, adminisztratív feladatokkal foglalkoztam, majd egy Magyarországon (és Európa több más országában is) piacvezető munkaerőszolgáltató cégnél, mint HR tanácsadó. Ennél a cégnél nagyon élveztem a munkám és a feladataim, a céget is szerettem. Engedtek kibontakozni, sokrétű, színes, izgalmas feladatokkal foglalkozhattam. Egy kisebb részlegért egyedül feleltem, jó érzés volt igazgatni ezt a területet, egy kicsit saját magam beosztottja és főnöke voltam egy személyben. A vezetők figyelembe vették mi érdekel, mi az amit szeretek. Egyetlen gondom az volt csupán, hogy a munka egyre jobban elkezdte uralni a hétköznapjaimat és a sulira mindíg kevesebb és kevesebb idő, energia jutott és ráadásul az évek előrehaladtával a cégnél is egyre rosszabb szemmel nézték, ha el kellett mennem suliba. Ezért nem volt egyszerű az iskola befelyezése. Aztán 3 év után egyszer csak nagyon negatív változás következett a munkahelyemen. A bér növekedés helyett csökkenésnek indult, majd a feladataimban is egyre jobban kezdtek bekorlátozni, kaptam egy fölösleges főnököt, aki a feladataimat elsősorban a tudást, észt és tapasztalatot nem igénylő gagyi munkákra akarta beszűkíteni és gyakorta törekedett arra, hogy megalázzon engem és a többi kollegát is. Eközben a cég vezetői és a főnökök azt hangsúlyozták, hogy elégedettek velem és a munkámmal. Jelezték felém, hogy hosszútávon gondolkodnak bennem és ezt egy határozatlan idejű munkaszerződés ajánlattal próbálták éreztetni. Nem értettem, ha ez tényleg így van, akkor miért vannak ezek a változások. Jeleztem, hogy a munkakörülményeimben, a béremben és a feladataimban bekövetkezett változás egyre jobban ellehetetlenít, egyre kevésbé érzem jól magam, elvesztettem a motivációm. Számomra fontos, hogy olyan munkát végezzek, ami számomra kihívás és amit szeretek, csak így lehet "nagy" dolgokat elérni, így tudok sikeres lenni a munkában. Nem utolsó sorban, kiegyensúlyozott és boldog is csak úgy lehet az ember, ha a mindennapi munkáját szeretettel, elhivatottsággal végzi. Mivel a helyzet csak nem akaródzott pozitív irányban változni, ezért úgy döntöttem hosszas önmarcangolás után, hogy felmondok. Nem láttam értelmét annak, hogy elinduljak a lejtőn lefelé, mert a megváltozott feltételek között nem tudtam volna a saját és a cég elvárásainak megfelelő eredményeket hozni és ez miatt a közérzetem, önértékelésem is megromlott volna.

Úgy gondoltam saját cégben kamatoztatom a tudásom és a képességeim. 2007-ben megalakítottuk Mikivel a saját kft-nket. Ez nagy kihívást jelentett. Mivel nem figyeltek milliók a bankszámlámon, amelyek egy stabil tőkét, befektetési alapot jelenthettek volna az induláshoz, ezért különösen fontos volt, hogy mielőbb sikerre tudjak jutni. Nagyon tetszett, hogy a saját elképzeléseim és ötleteim alapján dolgozhatok. Ötletekben nálam sosem volt és gyanítom nem is lesz hiány!!! Aztán több éves kemény munka és próbálkozás után rá kellett jönnöm arra, hogy ez a mai Magyarország már nem befogadó az új, feltörekvő vállalkozások iránt... Sőt. A vállalkozások támogatásáról, megerősítéséről szóló hírek mind csak a politikai blöffök, a hatalom megszerzésére irányuló eszközök, valóság nincs mögötte. Arról sokat-sokat tudnák írni, hogy milyen támogatások, fejlesztések kiknek és milyen feltételekkel érhetőek el, de ezzel nem untatnám a nagyérdemű közönséget. :) Egy szó, mint száz, sem az alkalmazotti munkaviszony, sem a vállalkozás nem tudta itt számunkra megadni az áttörést, amire vártunk.

Mára már látom, hogy sajnos a saját munkám a sikerhez önmagában még kevés, mert vannak olyan körülmények, amelyekre nincs ráhatásom és ezek nem támogatják az ilyen embereket, mint én és a vállalkozói szemléletet sem. Több, mint két éves küzdelem után azt kell látnom, hogy majdnem hiába próbálkoztunk, mert egy szintnél nem lehetet magasabbra lépni. Az "állam bácsi" és egy bizonyos vállalkozói kör "megöl".
Láthatjátok tehát, hogy próbálkoztunk minden félével annak érdekében, hogy megteremtsük magunknak a megfelelő feltételeket. A megfelelő feltételek csak részben jelentik az anyagi megélhetést biztosító jövedelmet. Másrészt ide tartozik még az élhető környezet, vagyis, hogy mennyire tudsz nyugodt, kiegyensúlyozott és egészséges lenni, mennyire fogadja el a környezet a stílusodat, az elvégzett munkádat, stb..
Az viszonylag könnyen belátható, hogy ha nagyon kevés a pénzünk és gondjaink vannak a mindennapi megélhetéssel, nem tudjuk kifizetni a számlákat, nem tudjuk megadni a gyereknek azt, amit szeretnének és amit szeretnénk, ha az alapszükségleteink biztonsága veszélyben forog, akkor nem tudunk boldogak lenni, s ilyen helyzetben az egyéb vágyak, igények csak további súlyos teherként nehezednek a vállunkra. A furcsa dolog az, hogy a boldogság a pénz gyarapodásával nem nő egyenesen arányosan. A pénz önmagában édes kevés. Azt vettük észre, hogy amikor jobban mentek a dolgaink, akkor sem tudunk nyugodtan, elégedetten élni, mivel a környezet nem jó szemmel nézi azt, hogy előre lépsz, fejlődsz, miközben ő (saját vagy szintén a környezet befolyása miatt) egyhelyben toporog. Akinek kevesebb van, mint neked, az azért irigy, akinek meg több van, az meg veszélyben érzi magát és nem akarja, hogy utólérjék, hogy más is elérje azt, amit ő. Ebben a légkörben pedig sem szegényként sem pedig viszonylag jómódúként sem jó lenni! Ekkor jött az Isteni szikra: el kell menni külföldre, olyan helyre, ahol ha ugyanannyit harcolunk, dolgozunk mint itt, akkor el tudjuk érni az anyagi jólétet és ez mellett meg tudjuk kapni a nyugalmat, egészséget is. Tudunk magunkra, a családra figyelni, tudunk kikapcsolódni, pihenni is stb.

Azt már tudtuk, hogy el akarunk menni valahova külföldre. Na de honnan jött Ausztrália??? Egyik napon egy fantasztikus autószerelő szakember barátunkhoz vittük el az én közel 20 éves kis járgányomat, amit még annó azért vettünk, hogy azon tanuljak meg vezetni, ne új autót törjek-zúzzak, ha valami még nem úgy sikerül, ahogy szeretném. :) No, de a lényeg a lényeg, hogy a barátunk mesélte ezen a szép augusztusi napon, hogy kapott egy munkaajánlatot Ausztráliában. Ahogy elmesélte a lehetőség részleteit könnyűnek, egyszerűnek és kockázatmentesnek tűnt a kijutása, mivel egy ausztráliai céget működtető magyar vállalkozó felajánlotta neki, hogy elintézi neki a (tanuló) vízumot, a sulit, a munkát, fizeti neki a szállást és az étkezést, valamint a kiutazást költségeit is... Neki csak mennie kell, meg utána majd tanulni a suliban, meg dolgozni a műhelyben. Hűűű, az anyja, ez nem semmi! Gondoltuk magunkban és kicsit azért mi is irigykedtünk rá, micsoda lehetőség. Aztán elgondolkodtunk, hogy hát végül is már mi is megfogalmaztuk, hogy jó lenne innen továbbállni, nézzük meg, milyen is az az Ausztrália, milyen lehetőségeink lennének ott nekünk és hát milyen az az ország? Ahogy elkezdtük beleásni magunkat az ausztráliai munkavállalási, kiutazási, vízum igénylési ügyekbe nagyon megtetszett nekünk az ország, annak működése. Elkezdtük felvenni a kapcsolatot sok-sok AU-ban élő magyarral, a saját ismerősi körünkben is többeket találtunk, akik kinn élnek, vagy éltek és elkezdtük a meginterjúvolásukat... Ezen folyamat során egyre jobban belelkesedtünk. Azt világosan láttuk, hogy nekünk annyira nem lesz egyszerű a kijutás, mint barátunknak, de elhatároztuk, hogy megcsináljuk. AU-ban egyébként az egyik legtetszetősebb dolog számunkra, hogy annyi feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy kijuss: nem elég, ha sok pénzed van, mert csupán csak pénzért nem tudsz ott letelepedni. Kell tudnod angolul és az sem árt, ha van egy nagyon jó szakmád, amiben profi vagy és amiben több éves tapasztalatod van. Ez az az ország, ahová csak "minőségi" emberek juthatnak be, le kell tenni egy pár dolgot az asztalra, bizonyítani kell ahhoz, hogy ott lehess és főképp, hogy ott boldogulj! Láttuk azt, hogy sokat kell dolgoznunk majd, de azt is láttunk, hogy ott az várható, hogy ezért kapunk is valamit cserébe, ellentétben Magyarországgal. Alapvetően nem akarom szapulni, bántani a hazám. Szeretem, mert itt születtem, magyar vagyok, magyar is leszek, ezen semmi nem tud változtatni, csak azt sajnálom, hogy az itteni politikai "elit" és vezető réteg tönkreteszi az országot, a népet és ellehetetleníti nagyon sok ember életét, nem jó irányba haladnak a dolgok és egyre inkább haladunk a szakadék széléhez. Úgy érezzük, most kell lépnünk, gyorsan, mielőbb, addig, amíg még lehet!

Dátum: 2009-08-29, Rögzítette: Kata, 5 megjegyzés

2009-11-04 -kor, Bogdanovits András írta:
Kedves Kata es Miki, kivalasztottam egy bejegyzest ami osszecseng a nyugalom szoval. Ezeket a sorokat egy evvel ezelott irtam. De ma is irhattam volna. Nalunk is a nyugalom hianyzott Magyarorszagon. Es mi is vallalkozok voltunk. Es nalunk is gyultek a sarga befizetnivalok. Most rajottunk. A hiba nem bennunk volt. De itt mar jo. Ha kerdeseitek vannak, irjatok batran. Es itt az oldal: http://bogdanovits.blogspot.com/2008/11/fl-v.html udv, Andras

2009-11-05 -kor, Kata írta:
Kedves András! Örültem nagyon a hozzászólásodnak! :) Mi már régebb óta olvasgatjuk a blogotokat. Olyan jó olvasni, hogy megtaláltátok a nyugalmat és bejöttek a számításaitok. Ez azért nekünk is ad egy kis erőt. Köszönjük a felajánlást, hogy fordulhatunk hozzátok kérdéseinkkel, valószínűleg élni is fogunk ezzel a lehetőséggel.

2009-11-11 -kor, Kis István írta:
Csak beugrottam ide: Annyival szeretnék hozzászólni hogy nem kell megijedni. Nem csak minőségi embereket engednek be Ausztráliába mint azt itt láttam leírva. Ez egy nagy tévedés. Ajánlok itt egy chat oldalt is.http://ausztralia.net/viewforum.php?f=5 Ügyesnek kell lenni annyi az egész.

2010-01-07 -kor, Petőfi Attila írta:
Sziasztok! Most tévedtem ide és örömmel olvastam,vannak még hasonló gondolkodású és érzésű emberek:).A motivációink nagyon hasonlóak...kívánok nektek sok sikert és teljesüljön az Ausztrál álom. Attila

2010-01-07 -kor, Kata írta:
Kedves István! Köszönöm szépen a hozzászólásod és az észrevételed, megnéztük az általad megadott linket.

Kedves Attila! Köszönöm Neked is a kommentedet. Már mi is elolvastuk a bejegyzéseiteket a blogotokon, csak írjatok majd Ti is szorgalmasan, hogy tujduk, hogyan alakul a jövőtök. Párom, Miki úgy tudom már írt hozzászólást az egyik bejegyzésetekhez a weboldalatokon.
Szorítunk Nektek!!!! :)