Hosszú hallgatás után ismét írok egy keveset.
A hallgatásnak több oka is volt, az egyik a lustaság, a második hogy nem történt előrelépés, a többi pedig nem blog téma tárgya. :-)
Karácsony után elég mély tunyaság vett rajtam erőt és gondolom ez is okozta hogy semmihez nem volt kedvem, és emiatt nem is haladt szinte semmi. Szerencsére január közepére sikerült erőt venni magamon és ismét felvettem a ritmust.
Az ügyünk most ott áll, illetve halad, hogy átdolgoztam az önéletrajzomat amire az Ügynök rábólintott. Kiváló. Két munkahelyemről gond nélkül begyűjtöttem az igazolásokat, amikre az Ügynök szintén rábólintott. A harmadik munkahelyről sajnos lassan jön az eredmény, mert ahol tudnak keresztbe tesznek nekem. Erre a hétre ígérték, hogy elküldik az anyagot innen is.
Ha ez is megvan, akkor lehet mindent postázni eredetikben és indulhat a honosítás.
RPL
Legutóbb írtam hogy írnom kell egy ilyet. Nos azóta mégegyszer rákérdeztem az Ügynöknél, és mondta hogy nem biztos hogy az ACS kérni fogja. Ha le tudok igazolni a CSL szakmámban 6 évet, akkor a sulimat elfogadják valami ... certificate-nek és így is megkaphatom a honosítást. (Ha a sulimat elfogadták volna bachelor degree-nek, akkor elég lett volna 4 évet igazolni a 6 helyett.)
Jó lenne a honosítást még január 31 előtt elindítani (bár erre már sajnos nagyon kevés esélyt látok) mert akkor lép életbe néhány új változás. Konkrétumot nem tudok, csak Mike írta hogy indítsuk el mielőbb.
Nekiláttunk kidolgozni egy újabb tervet, arra az esetre ha pénzhiány miatt mégiscsak itthonról leszünk kénytelenek beadni a vízumpályázatunkat. (Sajnos a tanulóvízum díjait elég rendesen megemelték, és nem biztos hogy ki tudnánk fizetni a fél éves képzést.)
Barátaink nemrégen mentek ki Manchesterbe és velük beszélgettünk. Kiötöltük hogy mi lenne ha ott várnánk meg a vízum elbírálását. Ekkor ugyanis "kicsiben" kipróbálhatjuk hogy milyen elhagyni az országot, idegenföldön munkát keresni, na és nem utolsó sorban angol nyelvkörnyezetben tanulnánk a nyelvet. Angliából akár haza lehet "ugrani" ha ügyintézni kell és mégsem rögtön a világ túlsó felére utazunk, hanem kicsit közelebb. Ha sikerül elhelyezkednem, akkor pedig az angol munkatapasztalat jól jön majd odakint is.
Még rágódunk ezen az eseten, és nem eldöntött tény, de mint lehetőség adott.
Bár még az is lehet hogy mivel a szakmám CSL, ezért a vízumot is elbírálják pár hónap alatt. :-) (Állítólag nem ritka eset hogy CSL szakmát fél év alatt elbírálnak.) Ebben az esetben Angliában még be sem rendezkedtünk, de már indulhatunk is tovább.
Jó lenne, majd meglátjuk.
Remélem legközelebb már majd azt írhatom hogy túlvagyunk a sikeres szakmahonosításon. :-)
Mi is a jelentése a címben lévő 3 betűnek? RECOGNITION OF PRIOR LEARNING.
Ami magyarul annyit jelent hogy a Bolyai által kiadott diplomámat és az ott töltött 4 évet nem ismerik el bachelor degree-nek. :-(
Továbbá azt is jelenti hogy az elmúlt 2 hónapban összeállított tanmenettel hiába dolgoztam és lehúzhatom a wc-n. (Bár az iskolám jól járt vele, hiszen nekik most már megvan a régi tanmenet is.) Tudom hogy pozitívan kellene felfogni, de én ezt most úgy élem meg, hogy 2 hónapot elvesztegettem az időmből. Illetve nem is kettőt, hanem hármat, mert az egész ügyintézés decemberre csúszott át, amikor a fű sem nő.
Szóval a lényeg, hogy RPL-t kell készítenem. Ez egy igen átfogó és részletes dokumentáció a szakmai múltamról. Kvázi egy mini szakmahonosítás. (Remélem ha ez sikeres lesz, akkor a tényleges honosítással már nem lesz baj.)
Az RPL öt részből áll:
-
Személyes adatok,
-
A végzettséget igazoló dokumentáció (Diploma, index, tantárgylista, és tematika),
-
Részletes beszámoló az eddigi munkahelyekről (Cégadatok, időpontok, betöltött pozíciók, feladatok, felelősségi körök, önéletrajz csatolása...),
eddig még nem olyan vészes, bár ha belegondolok hogy mindezt hitelesen angolra kell fordítani, elkezd a szemem előtt pörögni a fordítási költség számlálója és 6 5 számjegyig meg sem áll. :-(
De a két utolsó rész még ennél is durvább.
-
Részletes információ a szakmai pályám során megszerzett tudásomról (14 pont) konkrét feladatok leírásával bemutatva.
-
2 Project Report elkészítése, amelyek egyenként legalább 1000 szót tartalmaznak és minimum 2 A4-es oldalt megtöltenek. Ezekkel demonstrálok két konkrét projektet amiben részt vettem és leírom az elejétől a végéig hogyan vettem részt bennük, és mi volt a feladatom, mit értem el velük és mennyire volt sikeres a szakmai fejlődésemre. (Ja, és természetesen ezeket is mind-mind angolul persze.)
Na szép, ismét írhatok egy komplett kis könyvre való szöveget, de most kivételesen nem az anyanyelvemen. :-(
Amikor pár napja végre megszereztem és elküldtem a sulimból az anyagokat, gondoltam kicsit kifújhatok és kezdhetek készülni az angol vizsgára. Hát nem így történt. Most ismét lehúzott az örvény én meg kezdhetem magam ismét feldolgozni a felszínre. Most már tényleg látom hogy a kizárólag szakmai alapon történő bevándorlás az egyik legnehezebb út. Eddig mindenki azt mondta (elsősorban ügynökökre gondolok) hogy tiszta ügyem van, suli, végzettség, szakmai múlt, minden remek. Na ja. Eddig én is így gondoltam, de most elbizonytalanodtam. Lehet hogy mégsem informatikát kellett volna tanulnom, hanem mondjuk autószerelést?! :-( Most már késő bánat, ezzel kell megpróbálnom boldogulni.
És mindezek mellé még jönnek a 2010 januártól életbe lépő változtatások. Szigorodik minden, és nehezednek a feltételek.
Mindenesetre nem kenődtem el, csak bosszant hogy nekem már megint küzdenem kell olyanért ami másnak az "ölébe hullik". Nem tőlük sajnálom, csak azt nem értem nekem miért nem tudnak egyszerűbben menni a dolgaim. Biztos van oka, majd remélem egyszer rájövök hogy mi az.
Lehet hogy türelmetlen vagyok?! Hiszen maga az ötlet is szeptemberben vetődött fel bennünk és az elmúlt 4 hónap alatt meg kellett ismerkednünk az egész folyamattal, a lehetőségeinkkel. Ezen idő alatt beszéltünk jó néhány ügynökkel és egyikükkel szerződést is kötöttünk. Ahogy olvastam, másoknál az ötlettől a szerződéskötésig is eltelt 1 év vagy még több is eltelt. Innen pedig a vízum maga pedig még további 1-2 év alatt lett meg. (Persze, tanulóvízummal ki lehet jutni pár hónap alatt, csak kérdés hogy a mostani változások után mire megyek vele.)
Szóval ha így nézzük, egyáltalán nem állunk rosszul, de mégis ... Azt hittem a fenyőfa alá már berakhatom majd a honosított szakmámat, ezzel szemben meg ... majd januárban állhatok neki az RPL-nek. :-(
Viszont nézzük a pozitívumokat is: feltérképeztem és tisztába jöttem a vízumok típusaival, a különböző államokban preferált szakmákkal és most már tudom hogy mit szeretnék, készítettem egy komplett tanmenetet amire a fősulim is elismerően rábólintott, találtam egy jó ügynököt aki elvállalta az ügyemet és napi kapcsolatban áll velem, (remélem ez így is marad) találtam kb. vagy 100 álláshirdető céget, portált ahol majd el lehet indulni, készítettem egy jól átlátható, és kezelhető blogot, és nem utolsó sorban találtunk kedves embereket akik hasonló cipőben járnak mint mi, így át tudjuk érezni egymás helyzetét, tudjuk biztatni egymást.
Ha pedig ezen az RPL-en is túl leszek, akkor biztos vagyok benne hogy az írása közben felszedett tudást is hasznosítani fogom a későbbiekben.
Végülis a fentieket végig gondolva ez az RPL csak egy újabb feladat amit meg kell oldanom ahhoz hogy 2010-ben leszálljunk a repülőről Ausztráliában, és elkezdhessük építeni a jövendő családunk jövőjét. :-)
Most kivételesen olyan bejegyzést írok, ami nem kapcsolódik AU-hoz.
A bejegyzés címe igen árulkodó, tüdőgyulladást kaptam. Ezt megelőzte persze „jó kis” torokfájás, láz, végtagfájdalmak, homlokom lüktetése és fájdalma és ami még ilyenkor lenni szokott. Ezt a bejegyzést nem azért írom, hogy most nagyon-nagyon sajnáljatok :) (habár....) :)) hanem azért, hogy kiadjam magamból azt a mérget, amit egy doktornőnek „köszönhetek”, aki a háziorvosomat helyettesítette a két ünnep közti időszakban. Elmentem hozzá a magas lázammal és a már fent ismertetett panaszaimmal. Semmi vizsgálat nélkül (habár kb. két méterről belenézett a számba és közölte nem vészes a torkom) hazaküldött, hogy szedjek "C" vitamint, meg ha akarok, akkor vegyek még a patikába valamilyen orrsprayt. Mivel ez a terápia nem volt hatásos (vajon miért nem??? :)) lett a következmény a tüdőgyuszi. Orvosi ellátás, Magyarország, XXI. század. Biztosan vannak kivételek, jó, és lelkiismeretes orvosok, de édes kevesen. Én mondjuk nem nagyon szoktam ilyenekkel találkozni. De hát no para. :)
Ja, most már van normális orvosságom és kezdek jobban is lenni, remélhetőleg nem csak átmenetileg.... :)
Most hallgattam meg az sbs rádió november 27-i adását, amely arról szólt hogy mennyire nehéz állást találni a szakmai alapú bevándorlóknak. A rádió szerint nagyon sok történet végződik, kudarccal, csalódással, és kiábrándultsággal, miután évek múltán sem (4-5 év) tudnak az emiránsok saját szakmán belül elhelyezkedni.
Azoknak sokkal egyszerűbb, akik szponzorcégen keresztül jutnak ki, hiszen rögtön van állásuk.
A rádióban elhangzott egy számomra új dolog, a job ready test. A skill list ugyanis mára már csak egy támpont maradt, hiszen mire a vízumigénylési procedúra lezajlik, addigra adott szakma bőven lekerülhet bármilyen listáról, így a bevándorló sem tud sok állás közül "válogatni". Ezért 2010 januártól bevezetik a Job ready test-et amely felméri hogy az adott jelentkezőre tényleg szükség van-e és hogy lesz-e esélye munkát találni.
Bővebb infó:
"If you are a highly skilled migrant planning to immigrate to Australia, this article is of high importance to you. Earlier, the TRA or the Trades Recognition Australia was the assessing authority for the recognition of skills for a prospective immigrant. Here, an applicant had to provide with all the relevant documentation which proves him capable of the same. But this procedure would be ruled out post 2009.
From 1st January 2010, an amendment known as the Job Ready Test would be introduced for the selection of candidates for the skilled migrant program in Australia. Under this process, all the candidates must undergo a test relevant to their job or profession. This would demonstrate their actual proficiency in the specific field.
This feature is currently being devised by the Government of Australia in collaboration with the specific industries and unions. The main objective of the test is to get such professionals who are fit to work and contribute to the Australian economy. Thus, the Australian employers do not have to spend extra time, money and resources in training these skilled migrants. Instead, the employees would be Job Ready. Also, for those not having a job when they land would find it easy to get one.
The test has to be undergone by all those applicants who have applied under the onshore General Skilled Migrant (GSM) Visa and have nominated a trade occupation. These also include immigrant students in Australia who have applied for the GSM visa and their occupation falls under the nominated occupation.
The only exemption from the test would be when the student applies under the Skilled – Graduate (Subclass 485) or for the Skilled Regional (887) visas. In addition, this test is different for both onshore and offshore candidates. Testing for the offshore candidates has been put in to action since 2007. It is being administered by the Council of Australian Governments (COAG). The test also varies for different occupations.
However, a formal announcement is yet to be made by the Department of Immigration and Australian Citizenship (DIAC). No intimation has been given regarding the prospective fees and other costs that could be incurred during the process. Also, the expiry date for the test result is yet to be decided. So stay tuned on this page to know more.
On the other hand, if you have already applied for a GSM Visa, you would be exempt from a Job Ready test. Thus, it is highly recommended that you decide the sooner, the better it is. It is best to contact an Immigration and Visa expert since he would be in constant touch with all the latest in this regard."
Tanmenet: 4 személy által aláírva, hivatalosan lepecsételve - kész Diploma: igazolás a kiadó iskola nevéről és idejéről (aláírás, pecsét) - kész
Mike-nak elküldtem az összes doksit; izgatottan várom a választ! Remélem hamarosan megkötjük végre a szerződést, és a fa alá tehetjük az elindított szakmahonosításomat!
Tanmenet (3rd)… Valószínűleg ez lesz a következő blog bejegyzésünk címe, melyet az én férjem (jaj, de jó ezt írni róla) fog nemsokára írni, ahogyan ismerem… :)
Mai napon ugyanis újra voltunk a Miki fősuliján intézni a papírokat, amivel végre talán elindíthatjuk a szakmahonosítást, de ennek részletezését meghagyom Mikimnek :). Annyit azért előjáróban talán mégis elmondhatok, hogy a mai napunk sem volt ott egyszerű, de különösképpen nem volt rövid. Ennek ellenére eredményes. Úgy látszik ez a hónap, a karácsony hónapja többünk számára tartogat pozitív meglepetéseket. Mire gondolok? Pl. azon kívül, hogy a suliban a türelmünket igénybevevő hosszú nap sikerrel zárult, azon kívül örömmel olvastuk András blogján is az „Igen!Igen!Igen!” c. bejegyzését! Eniéknek is olyan híreket suttogtak a madarak, hogy lassan ahhoz a csoporthoz is elérkeznek a bevándorlásnál az ügyintézők, amelyikben ők vannak! De jó lenne, nagyon szorítunk! :) Szóval azt reméljük, hogy így december hónapban, ezen a szép havas, fehér karácsonyos időszakban, minden kedves sorstársnak, akiket megismertünk, megkedveltünk, csempész a Jézuska egy kis előrejutást a tervben, egy csepp reményt, egy csepp boldogságot a fa alá!
Ezúton szeretnék minden olvasónknak, Ausztráliába vágyónak és már Ausztráliában lévő barátnak és ismerősnek Nagyon Boldog, Meghitt, Szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket kívánni!
U. I. Bár már borzasztóan várjuk azt, hogy kijuthassunk Ausztráliába, azért azt meg kell vallani, hogy most gyönyörű a tél és gyönyörű Karácsonynak nézünk elébe itt Magyarországon. Hihetetlenül fagyos, hideg napok vannak mögöttünk, de a táj most egyszerűen lenyűgöző! :)
A hétvégén történt egy olyan dolog amin nagyon kiakadtam és rosszul esett. Beszéltem egy ismerősömmel, aki nemrégen utazott ki Ausztráliába. Sajnos a beszélgetés nem sikerült valami túl jól. :-( Mondhatni összevesztünk.
Azt mondta kioktató és okoskodó vagyok.
Tudni kell, hogy anno mielőtt elindult volna, megbeszéltük hogy a frissen megtudott/kapott/szerzett/tapasztalt információkról tájékoztatjuk a másikat. Miután én belevetettem magam a témába és tényleg rengeteg hasznosnak/haszontalannak tűnő infót megtudtam, egy-egy beszélgetésünk során folyamatosan tájékoztattam ezekről. Tettem ezt gondolván majd örül neki, mert ő konkrétan nem nézett utána semminek, csak úgy ment bele a vakvilágba. Szerencséje volt mert volt aki egyengesse az útját, és mindent a feneke alá toltak (vízumot, állást, autót, szállást ... ) de ez ugye egy olyan függés amit megfontolt, gondoskodó, felelőségteljes, 3 gyerekes családfő nem vállal fel hosszútávon. (Pontosabban felvállalja, de veszi a fáradtságot hogy ő is tájékozódjon, arra az esetre ha az a ki felkarolta kilép a játékból.) Amilyen könnyen jönnek ezek a dolgok, ugyanolyan könnyen vissza is vehetik.
Beszélgetésünk alatt sokszor emlegette hogy ő az egyenes utat járja, mindent legálisan akar csinálni, másként nem is lehet. Jelenleg mégis túrista vízummal van kint és feketén dolgozik (a pártfogójánál). Nemsokára hazajön, hogy a családot is magával vigye. Mondtam neki hogy kell majd szakmahonosítás, meg nyelvtudás. Legyintett, neki mindent intéznek, nem érdekli. Mondtam hogy kell majd szállás, a gyerekeknek iskola, a párjának nyelvsuli. Nem számít, majd megoldja, mert ő faszagyerek. Aztán közölte hogy elege van az itthoni tudálékos okoskodó magyarokból (nem volt nehéz a fentiek után magamra venni a dolgot) akiknek fingjuk sincs hogy mi a helyzet odakint és itthonról ugatnak, kárálnak hogy mit lehet és mit nem. Ki kell menni, és akkor úgyis minden más lesz. (Hozzáteszem ő a nagy élettapasztalatát a kint töltött kb. 2 hónap alatt szerezte.) Miután nem mondta ki egyértelműen hogy rólam beszél ezért rákérdeztem és akkor egyértelműen közölte hogy igen, rám értette. Hogy miért? Mert elmondtam neki milyen legális lehetőségek vannak a kijutásra és felhívtam a figyelmét az általam ismert lehetséges buktatókra.
Mikor szóba hoztam a szakmahonosítást, mondta, hogy neki nem kell hiszen lesz állása. Konkrét cég fogadja, szponzorálja, intézi a dolgokat. Ráadásul mivel az "Ausztrálok nem ellenőriznek semmit", ezért ha kell, ő magának itthon bármit leigazol. (Ahogy korábban említette, mindenben az egyenes, korrekt út, ugye.)
Nagy mellénnyel elmondta hogy fogja a magyar jogsit átváltani angolra. 3 napra kimegy Londonba és megvan. Mikor jeleztem hogy Machesterben élő barátaink 3 hetet vártak a jogsijukra, ismét én voltam a kerékkötő, hogy ilyen negatívan állok hozzá, és kioktatom. (Persze az, hogy az angol hivatalnak 3 hét áll a rendelkezésére, hogy a jogsit kiküldje, az nem számít. Majd ő megoldja 3 nap alatt.) Mindenesetre végighallgattam ahogy sörözés közben osztotta az észt, nekem, az itthonról ugató kis alacsonyrendű, tapasztalatlan féregnek, majd közöltem hogy ezt a jogsi dolgot már akkor tudtam amikor ő felszállt a gépre. (Ez akkor el is mondtam a feleségének, de már elfelejtették.)
Huh, még jó sokat tudnék írni, de inkább nem teszem. Karácsony előtt úgyis hazajön és akkor tisztázom vele ezeket a dolgokat, de a kapcsolatunk biztos hogy nem lesz a régi.
Tudom hogy bennem van a hiba, mert én komolyan veszem ha valakivel megállapodunk hogy segítjük egymást.
Tudom, hogy az én hozzáállásommal van baj, mert amikor kapok egy infót és tudom hogy az valamelyik ismerősömnek hasznára lehet akkor elmondom neki.
Tudom hogy én csinálom rosszul amikor egy adott témakörben megosztom a tudásomat, meglátásomat az ismerősömmel, akiről tudom hogy az őt is érinti, érdekli, hasznára lehet.
Tudom hogy helytelenül teszem ha elmondom az általam ismert buktatókat, nehézségeket.
Tudom hogy nagyok az elvárásaim, és pl. ha megbeszéljük valakikkel hogy találkozunk egy időpontban, akkor természetesen (negyedórával az időpont lejárta után) nekem kell rájuk telefonálnom hogy hol járnak éppen. (Jónéhányszor előfordult hogy csak ekkor derült ki hogy nem is jönnek, mert közbejött valami.)
Az is természetes hogy ilyenkor az én időm nem számít, értéktelen, mert nekem sosincs semmi fontos dolgom, és természetesen azt a tiszteletet sem érdemlem meg hogy időben szóljanak a változásról.
Ezt a sort is tudnám még folytatni, de ennek sincs semmi értelme. Viszont ahogy ezeket végiggondolom magamban, mindig rájövök hogy ma már olyan hogy őszinte barátság nem létezik. Annyira elanyagiasodott a világ, és annyira nem tisztelik egymást az emberek hogy ebbe a mentalitásba az őszinteség, segítőkészség már nem fér bele. Valószínűleg ezért látják (mert annak akarják látni) a figyelmeztető szavakat, kárálásnak, okoskodásnak és kioktatásnak.
(A végén azért még halkan megjegyzem, hogy csak azt az illetőt lehet "kioktatni", aki nem eléggé tájékozott és nem tudja lekezelni a kapott információkat.)
Bár megfogadtam hogy csak olyan bejegyzéseket írok aminek köze lesz Ausztráliához, azért gondolom belefér hogy némelyik csak érintőlegesen kapcsolódik hozzá.
Nos egy korábbi bejegyzésemben -Tanmenet (1st)- írtam hogy ha sikerül a tanmenettel kapcsolatban új információt beszereznem akkor felrakom ide. Hááát, nevezhetjük eredménynek, de előrelépésnek semmiképpen. :-( 2 hét elmúltával kiderült ugyanis, hogy a régi tanmenetem úgy elveszett mintha nem is létezett volna. Legalábbis ezt mondták, és miért ne higgyem el hogy alaposan utánanéztek, és lelkiismeretesen próbálták megtalálni miközben a többi, mindennapos ügyes-bajos dolgukkal is foglalkozniuk kellett. Biztos próbálkoztak de hát sajnos nem találtak semmit. :-( Múlt hét szerdán miután hiába vártam a jelentkezésüket felhívtam az illetőt hogy legalább a mostani tanmenetet küldjék át, hogy az alapján, plusz az indexem alapján én megpróbáljam összerakni anno hogy is nézett ki az órarendem. (Persze ebből is látszik mennyire hanyag ember vagyok, ugyanis ha pedáns lettem volna akkor most előveszem a fiókomból az órarendemet és nagyjából kész is vagyok. De hát én rendetlen vagyok, mert 15 évvel ezelőtt nem gondoltam rá hogy arra még szükségem lesz.) Szerdán megígérte hogy még aznap átküldi. Csütörtökön egész nap próbáltam utólérni, és pénteken végre sikerült. Rákérdeztem hogy akkor várom az anyagot, és láss csodát este (miután még egyet telefonáltam hogy biztos ne felejtse el) meg is érkezett az anyag egy zip fájl formájában. (Ráadásul most megvan 2 példányban, két különböző mert pénteken biztos ami biztos egy másik illetőt is felhívtam hogy ő is küldje át ha tudja. :-))
Hétvégén belenéztem a kapott doksikba, de egyelőre kínai, hogy mit is kellene csinálnom. :-(( Néhány tárgy esetében talán, de a többségében lövésem sincs mit - minek kellene megfeleltetnem. Azt hittem egyszerűbb lesz. :-(
A másik érdekes dolog a diplomám maga. (Itt kezdtem el róla írni.) A suli jelenleg a ZMNE egyik karaként működik és így is van nyilvántartva. Nekem azt mondták hogy 1996 óta ez így van, én 1998-ban végeztem, tehát tiszta sor. Igenám de a diplomámban sehol sem szerepel a ZMNE neve, tehát kellene kérnem egy hiteles másolatot a diplomámról. Ezt ugye már az új névvel állítanák ki. Eddig így tudtam én is. Naivan felvettem a kapcsolatot a tanulmányi osztállyal és elmondtam hogy miről lenne szó. Átirányítottak az illetékeshez, aki közölte (szinte kárörvendően, bár lehet hogy csak én vagyok paranoid) hogy a sulimnak 1998-ban az ég egy adta világon semmi köze sem volt a ZMNE-hez, ezért a hiteles másolatban is csak a régi adatok fognak szerepelni. Ráadásul 6+2 ezer Ft-ba kerülne. :-(
Jobbnál jobb hírek.
Még futok pár kört, de lehet hogy erre az egész tanmenetes mizériára nem is lesz szükségem, mert a szakmai múltam annyira jó lesz hogy kiváltja a diploma-suli körüli kérdőjeleket.
Majd ha aktuálissá válik, megbeszélem Mike-al. :-)
Eredetileg már nem akartam addig írni, ameddig alá nem írjuk a szerződést Mike-al. Tegnap viszont történt egy érdekes dolog amit le szeretnék jegyezni.
Még a múlt héten, amikor eldöntöttük hogy megbízzuk az ügynököt, elküldtem a levelet hogy szeretném visszavásárolni az egyik befektetésemet. Biztos ami biztos alapon mielőtt postára adtam volna faxon is jeleztem feléjük. Tegnap egy levél fogadott a postaládában. Nem találjátok ki mi volt az!? A korábban elküldött levelem jött vissza, mégpedig azzal a postai megjegyzéssel hogy "A cím elköltözött."
Gyorsan felmentem az cég weboldalára, ahol látom ugyanaz a cím szerepel mint amit a borítékra írtam. Nosza kérdezzük meg telefonon is. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol is elmondtam mi történt. Nem értették miért, mert a címzés jó, az a postafiók számuk amit ráírtam a levélre. (Megkérdeztem hogy legalább a faxomat megkapták-e. Igen, de ameddig az eredeti nem érkezik meg addig a pénzt nem utalják.)
Természetesen a postát tegnap már nem lehetett utolérni, hogy reklamálni tudjak. De hiába is tenném, semmi nem történik, hasonlóképpen mint korábban amikor hónapokig nem kaptunk levelet (közüzemi számlákat sem!) mert a posta lecserélte a kézbesítőemberét, az új pedig sz.rt elvégezni a munkáját. Úgy derült ki, hogy némelyik szolgáltató telefonon felhívott és figyelmeztetett hogy elmaradásom van (ilyen korábban soha nem volt, mert arra különösen figyelek hogy a számlákat fizessem be leghamarabb) és csak ezután derült ki hogy jéé, tényleg több számlával is gond van. Telefonálgatás, a szolgáltatók felé hogy mi történt, és reklamáció a postánál, ahol az ügyintéző széttárta a kezét és közölte, ez van. Sajnálja de nem tud mit tenni, a sima postai küldeményekért a posta nem vállal felelőséget. Érdekes, én úgy tudtam az a dolga hogy a sima leveleket is korrektül kézbesítse. (Már persze ha a címzés megfelelő.) Én azt gondolom hogy ha valaki nyújt egy szolgáltatást, akkor azt korrektül tegye, pláne ha még fizetnem is kell érte. De biztos én látom rosszul.
"Sebaj", csak pár napot csúszunk valaki miatt aki nem végzi rendesen a munkáját. :-(
